Hajónapló

A hajónapló annak az embernek az utazásáról szól, aki nem akarja fealdni az Álmát. Nem akarja elveszíteni, és nem akarja, hogy önök is elveszítsék. Egyféle égi horgony, amely karjain áttűnik a hajóárboc, bőséges fehér vitorlavásznakba öltözve, melyeket rendre a só, a kék, a zöld, a delfinek, sirályok és gyékény színezett el, tamarindusz és szerecsendió édes-savanykás keveréke itatott át áhítattal, mustár és köménymag tett csípőssé, és melyeket azoknak a keze simogatott rendre, akiket majd később a matrózok, az imádásra képes kikötői rakodómunkás, az érzékben hajozó tengerész, a Tengerek Mágusa és családja, az alázatos kékdolmányos révész, a nagyságos Poszeidón, a macska a fedélzeten, a falánk csuka és a művész képében ismerhetnek fel.
Hiszen mindaz, amit elénk tár Csatlós Levente, játékossága mellett egy jól kigondolt párbeszéd Eliade Az örök visszatérés mítosza és Romain Gary Égi gyökerei között. Ily módon az ecset lesz az Axis Mundi, amely újra meg újra emlékeztet bennünket az álom és a mítosz születésének fontosságára, mint belső élményre, kapcsolatra a szakrális térrel és idővel, és nem mint profán magyarázatra. A mese fontosságára. A mese utáni vágyakozásra, mint a lélek bölcsőjére. Az érzés, az öröm, az értelem fontosságára, anélkül hogy valami célunk lenne vele, csak mint egy olyan útra, amelyen az halad, aki nem fosztotta meg magát a csodálkozás kiváltságától, a felfedezés, a remény meleg mosolyától, a játéktól, ami nélkül bármi felfedezés néma, vak és süket marad önnön szemünk előtt, mely anélkül odaadásra képtelen és örök álomtalanságra ítéltetik.
A nádas közepe az a tartomány, ahol Levente a lelkét kínálja elénk. Vásznait. Az a hely, ahol minden érzés a ti örömeteket és álmaitokat szolgálja. Az a hely, ahol a kikristályosodott anyagból megszülettek a vizek legendái, a tengerészek meséi, azok a kultúrák, amelyek az emberiség szolgálatába szegődtek, és szelték a vizet az alakalufok, mínosziak, vikingek, velenceiek hajóin vagy alázatos halászok egyszerű bárkáin. És még valami elindult ugyaninnen. A hála és csodálat. Ez a ritka érzelem. Mert ez a kiállítás nektek szól, a Tengereknek és az Életnek, tele humorral, egy tarka macska képében, amelyik meg-megjelenik a vásznakon, készenarra, hogy felborítsa a festéket, a tengeribetegség képében, amely némelyünket elkap és amit jól mutat a kabinban elköltött rummennyiség, az ámokfutó, festett szájú halacskák és a fuksziaszín csuka alakjában.
Játék. De komoly játék. Meghívás. A vitorla csillagképe. Azé, aki otthon van otthonában, és otthon az egész Világmindenségben.

Starts at: 11/13/18 7:00 du.
End at: 12/31/18 12:00 de.