Hangversenyterem
A nyolcszáz személyt befogadó hangversenyterem díszítőprogramját minden bizonnyal az építészpáros elképzelései határozták meg, akik a kor magyar nemzeti stílusának kifejezésre juttatása érdekében az erdélyi népművészetből merítették állati és növényi motívumok ihlette ornamenseiket. A terem színvilágát a kárpitok bíborvörösével összhangban álló mályvaszín, s a fekete bútorzatot ellenpontozó arany uralja. A hangversenyterem mennyezetének lépcsőzetesen magasított, homorú formái kellemes kupolahatást keltenek. A körkörösen sorakozó, gyámkőszerű elemek gyűrűinek közein megelevenedő népművészeti motívumok, cserépből kinövő, túlburjánzó tulipándíszek a mellvédplasztikák dekorációinak társaiként köszönnek vissza. Az építészeti elemek közötti áttörések, valamint a csillárok körüli szellőztető fémrácsok nem pusztán a dekoráció komponensei, ezek segítségével oldották meg a belső tér levegőjének cseréjét. A zenekari pódium fölött magasodó, 1800-as opusz-számú Rieger-orgonát 1913-ban avatták fel, hangszínvilága máig tökéletesen megfelel a romantikus hangzásíényeknek.
